Török Ágnes, az UNI Győr MÉLY-ÚT sajátnevelésű játékosa, aki fiatal kora ellenére már komoly élvonalbeli tapasztalattal bír, a korosztályos válogatottak mellett már a felnőtteknél is bemutatkozott a nemzeti együttesben. Nem mellékesen pedig a zöld-fehérek csapatkapitánya 23 évesen. Pályafutása sok utánpótlás számára követendő példa lehet, ahogyan az is, hogy fejlődött a játékos azáltal, hogy a legtöbb posztba belekóstolt már. Jelenleg a négyes pozícióban nyújt hétről hétre remek teljesítményt klubcsapatában.

– Nyilván sokszor feltették már a kérdést: mikor és milyen indíttatásból kezdtél kosarazni?

– Először a nővéremnek jött meg a kedve, őt vittük el edzésre, ahova én is elkísértem, és míg vártam rá, elkezdtem dobálni a kosárra. Viszont annyira nem ment, nem tudtam feldobni, hogy felidegesített, ezért újra mentem edzésre, és tulajdonképpen beszippantott a sportág. Csak halkan jegyzem meg, két hónap után tudtam eltalálni először a gyűrűt…

– Édesanyád, Sándor Zsuzsanna hatszor játszott bajnokcsapatban, százszor volt tagja a román válogatottnak, levezetésként a Sopronnal kupaezüstöt nyert. Ez mennyiben határozta meg, hogy a kosárlabda mellett kötöttetek ki a testvéreddel?

– Sportolni hamar elkezdtem, először úsztam, aztán jött a kosárlabda, de ne higgye bárki azt, hogy erőltette anya. A gyárvárosi iskolában Barthalos Istvánnál kezdtem edzeni, majd a tulipánosban Gálos Laci bácsinál pallérozódtam. Szépen lassan belejöttem, lett sikerélményem is, hiszen elég korán eljutottam a regionális, majd az országos kiválasztókig. Itt mindig elég sok fiatal kosaras verődött össze az ország minden szegletéből, és rendre bennmaradtam a rostákon. Nagyjából tizennégy-tizenöt éves lehettem, amikor látszott, hogy talán lehet valami a kosárlabda-pályafutásomból.

– Rengeteg edzés van már a hátad mögött, van olyan feladat vagy gyakorlat, amire szívesen emlékszel vissza és most felnőttként látod a valódi értelmét és hasznos ma is?

– Igazán kiemelni semmit nem tudnák, de ahogyan telnek az évek, úgy kerül minden feladat a helyére. Azt tudom, hogy a labda nélküli edzéseket nem szerettem, viszont rá kellett jönnöm ez az egész sportág alfája és omegája, hogy tudd, labda nélkül hogyan kell mozogni. Sok viccesnek tűnő feladatot is erőltettek az edzők, mint például a guruló labdára rávetődni, de ennek is komoly szerepe van. Ezek a nem is annyira apróságok mind fontosak, meg kellett tanulni, hogy ne féljünk a vetődéstől, az ütközéstől. Szóval mindennek megvolt és megvan az értelme.

Április 1-4. között Székesfehérváron került megrendezésre a 2006-os lányok (U15) képző-kiválasztó táborára. Ez a korosztályos válogatott  előszobájának tekinthető.